Március 20. a Visszavadítás Nemzetközi Napja (World Rewilding Day), ennek alkalmából Kun Zoltán, a Nagy Tavak elnöke legutóbbi írását közöljük a természet-helyreállítási jogszabályról, mivel a visszavadítás (angolul rewilding, ami lehet aktív vagy passzív is) az egyik legjobb módszere a természet-helyreállításnak.
Az EU 2030-ig szóló biodiverzitási stratégiájának célja, hogy visszahozza a természetet az európaiak életébe. Ennek egyik kulcseleme az EU természet-helyreállítási törvénye (Nature Restoration Law, NRL), ami összhangban van a Kunming-Montreal Globális Biodiverzitási Keretrendszerrel (GBF). A GBF a leromlott szárazföldi, vízi, part menti és tengeri ökoszisztémák 30%-ának hatékony helyreállítását szorgalmazza.
Miért van szükségünk helyreállításra?
Az első európai éghajlati kockázatértékelés egyértelművé tette, hogy Európa törvényhozása és alkalmazkodási erőfeszítései nem tartanak lépést az olyan, gyorsan növekvő kockázatokkal, amik az ökoszisztémákat, az infrastruktúrát, a gazdaságot és az alapvető erőforrásokat (például az élelmiszert és vizet) fenyegetik. Az éghajlati válság azonban szorosan összefügg a biodiverzitás válságával.
A tudomány szerint a legjobb klímamérséklési eszköz az ökoszisztéma integritás javítása, ami az élőhelyek természetességének növelését jelenti. A nagyobb ökoszisztéma integritás növeli az ellenálló képességet, segít több szenet eltávolítani és természetes formában tárolni.
Az EU erdői rossz állapotban vannak. Az EU 2020-as természeti állapotjelentése szerint az EU kiemelten védett terület-hálózatán, a Natura 2000-en belül az erdei élőhelyeknek csak 14%-a rendelkezik kedvező természetvédelmi státusszal.
A biodiverzitás és az éghajlatválság mértéke
Kutatói és a civil társadalmi szervezetek világítanak rá a probléma nagyságára. Világszerte egymillió fajt fenyeget kihalás, és az ökoszisztémák egészsége minden eddiginél gyorsabban romlik. Európa sem kivétel: az EU-ban a védett élőhelyek 81%-a és a fajok 63%-a “gyenge” vagy “rossz” védettségi állapotú.
A természet helyreállítása létfontosságú befektetés, túlmutat a biológiai sokféleségen és a szén-dioxid-megkötésen. Jelentős egészségügyi, jóléti és társadalmi-gazdasági előnyökkel is jár, beleértve a fenntartható munkahelyeket és ökoturisztikai lehetőségeket. Az erdők helyreállítása növelheti az árvízvédelmet, javíthatja a vízvisszatartást és segíthet megelőzni az erdőtüzeket. Ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy Európa ellenállóbbá váljon az éghajlatváltozás hatásaival – például a szélsőséges aszályokkal és az árvizekkel – szemben.
Hogyan igazodik a természet-helyreállítási jogszabály az erdővédelmi elvekhez?
Az erdők előnyösek a társadalom számára, hozzájárulnak az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességhez és az alkalmazkodáshoz. Természetes épségük védelme és helyreállítása közös érdek, különösen a jövő nemzedékei számára, akiknek szembe kell nézniük az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenésének következményeivel.
Minden uniós tagállamnak nemzeti helyreállítási tervet kell kidolgoznia. Ezeknek a megtervezésekor a döntéshozóknak be kell tartaniuk az alábbi erdővédelmi alapelveket:
- Az éghajlatváltozás mérséklése és a biodiverzitás megőrzése összefügg egymással.
- A természetes erdei ökoszisztémák önfenntartóak, és nem igényelnek aktív emberi beavatkozást.
- A magasabb ökoszisztéma-integritással rendelkező erdők stabilabbak, rugalmasabbak és ellenállóbbak a fenyegetésekkel szemben, így nagyobb éghajlatmérséklést és alkalmazkodóképességet biztosítanak.
- A természet helyreállítása magában foglalja a leromlott, megsérült vagy elpusztult ökoszisztémák helyreállítását. Egyszerűen fogalmazva, ez azt jelenti, hogy több természetet és biológiai sokféleséget kell visszahozni Európa erősen leromlott erdeibe.
Új törvény, új remény – a múltbeli kudarcok elkerülése
A természet-helyreállítási jogszabály erdőkkel kapcsolatos cikkelye egy kicsi, de létfontosságú indikátorkészletet vezet be az erdők minőségének méréséhez. A tagállamok kötelesek folyamatos fejlődést biztosítani, amíg el nem érik az egyes országokhoz mérten kielégítő szintet.
Ezek az indikátorok azért létfontosságúak, mert a biológiai sokféleség elengedhetetlen az erdők hosszú távú ellenálló képességéhez. Ha a biológiai sokféleség csökken, mindenki veszít. Ami a jogszabályt igazán jelentőssé teszi, az a kötelező határidő.
Miért számít ez?
A rendeletre azért volt szükség, mert a korábbi uniós természetvédelmi irányelvek hiába törekedtek a kedvező természetvédelmi állapotra, nem hoztak konkrét eredményeket. Az EU élőhelyvédelmi irányelve például előírja a tagállamoknak, hogy helyreállítsák az élőhelyeket, de egyértelmű határidő hiányában elmaradt a végrehajtás. Az irányelv 4. cikkelye kimondja:
„Az érintett tagállam a lehető leghamarabb, de legfeljebb hat éven belül különleges természetvédelmi területté jelöli ki ezt a területet, prioritásokat határozva meg, tekintettel a területek fenntartása vagy helyreállítása szempontjából fontos fontosságára, kedvező természetvédelmi státuszban…”
Szigorú határidő nélkül azonban az irányelv nagyrészt hatástalan volt – egy fogatlan oroszlán.
Reméljük, hogy a természet-helyreállítási jogszabály segít Európa természetes erdőterületeinek bővítésében, és biztosítja az élőhelyvédelmi irányelv hatékony végrehajtását.
Kiemelt kép forrása: Globalrewilding.earth
