Köztudatba kell hozni a vízmegtartási szemléletet – tatai szakmai nap beszámoló

Tatán, az élővizek városában, a tatai Öreg-tó partján tartotta szakmai konferenciáját a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége helyi tagjával, a TETT Egyesülettel közös szervezésben június 5-én. Az Új Kajakház és Ökoturisztikai Központban neves szakértők előadásainak kíséretében folytattak szakmai vitát a szervezet által képviselt legfontosabb témák aktualitásairól: – vízügyi ellenálló képesség, vizeink és erdeink, illetve ipari vízfelhasználás.

Mivel Tata egyike a kevés európai Ramsari városnak, és az egyetlen magyar Ramsari város, Szalay Ildikó (háziasszony, TETT Egyesület, Nagy Tavak) köszöntője után arra kérte fel Tata polgármesterét, hogy vázolja fel ennek a különleges helynek a vízügyi kihívásait. Michl Józseftől megtudtuk, Tata nemcsak az élővizek városa szlogen viselője, hanem korábban többször elnyerte a Biodiverzitás fővárosa címet, illetve Európa-díjat is. A forrásokra épülő város épp egy tanulmány elkészítését tervezi a környékbeli források 2025-ös állapotáról. A Ramsari-városok találkozója idén pont Tatán lesz.  

A sokrétűen használt (rekreáció, madárvédelem, halászat, árvíztározó) tatai Öreg-tavat elsősorban vízügyi területként jellemezte a polgármester, a vízügyi vetületeiről pedig az első előadó, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Éduvizig) szakaszmérnökség-vezetője, Molnár András beszélt (előadása pdf-ben itt). Az Éduvizig felel a mesterséges, 220 hektáros tó vízszintjének megfelelő szinten tartásáért, ami szakmai és társadalmi megegyezésen alapul. Az alábbi üzemmódok váltják egymást: nyári üzemmód (turisztikai és sport): 05.01. – 09.30., vízleeresztés 10.01. – 11.11., liba üzemmód 11.12. – 02.28., halas üzemmód 10.30. – 12.17., téli üzemmód 12.18. – 02.28., feltöltés 03.01. – 04.30. A liba üzemmód megfelelő vízszintjét természetvédelmi szervezetekkel közösen alakították ki, hogy megfeleljen a tömegesen itt telelő vadludaknak: “a liba akkor érzi itt jól magát, ha a zátonyon állva térdig ér neki a víz”- mondta. Ez Tatán mínusz 30-40 cm közötti vízszintet jelent. Molnár András egy példás természethelyreállítási projektet is bemutatott, amit még 2011-2012-ben hajtottak végre a tatai Öreg-tó rekonstrukciója keretében a tófarokban, egy olyan területen, ahol egy régi tókotrásnál kinyomták a zagyot. A helyén maradó gödörben egy vizes élőhelyet alakítottak ki, a tervezésbe a helyi civil szervezeteket és az MME-t is bevonták. Olyan élőhelykialakítást sikerült kidolgozni, ami természetközeli, és a szakember szerint működik is.   

EU-s stratégia 

Ezután Kun Zoltán, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnöke az EU-s vízügyi szabályozásról tartott előadást (pdf-ben letölthető innen). A 2024-ig szóló EU-s stratégiában fogalmazódott meg a vízügyi ellenálló képességi stratégia kidolgozása, aminek az egyik alapgondolata, hogy a vízhez való hozzáférés egy általános jog. A vizes élőhelyeknek több mint a fele eltűnt az EU-ban, Magyarországon ez a veszteség még nagyobb, 84%. A stratégia három fő célkitűzése a vízkörforgás helyreállítása, a víztudatos gazdaság és a tiszta és megfizethető víz.

“Minden befolyásunkat latba vetve sikerült elérni, hogy tegnap (június 4, szerda) az Európai Bizottság előjött a stratégia végső dokumentumával, ami különösen időszerűvé teszi a konferenciánkat” – mondta Kun Zoltán. A dokumentum azzal a mondattal kezdődik, hogy “A víz élet”. Lényege, hogy a természetnek, a gazdaságnak (élelmiszeripar is) és az energiaügynek is kell megfelelő mennyiségű víz, de ma már olyan világot élünk, amikor nem tekinthetjük úgy, hogy a víz mindenképp rendelkezésre áll. Kun Zoltán szerint a régi mondás, hogy “Magyarország egy vízben gazdag ország”, sajnos már nem igaz.

A természet-helyreállítási jogszabály szerint 2030-ig a leromlott élőhelyek 20%-át helyre kell állítani, a Nagy Tavaknak a szövetség elnöke abban látja a fő feladatát, hogy ebből a legtöbbet kiharcolja, főleg a vizes élőhelyek és az erdők tekintetében. 

A Magyarországot leíró dokumentumban szerepel, hogy a felszíni vizek 84%-a nem megfelelő ökológiai állapotban van, a felszín alatti vizeink 20%-a pedig rossz kémiai állapotban van, és hogy az energiaszektor, illetve az akkumulátoriparág jelentős vízfelhasználóként jelentkezik, ami nagy kihívást jelent az országnak. 

Június 4-én volt még egy fontos hír, hogy az Alkotmánybíróság kijött egy határozattal, hogy a klímatörvény 3-as paragrafusának 1-es bekezdését törölték, és újragondolkodásra hívták a magyar kormányt ezzel kapcsolatban 2026 június 30-ig. Mivel a vizes élőhelyek nagyon jelentős klímamitigációs szerepet töltenek be, ezért ez az Ab-határozat nagyon fontos Kun Zoltán szerint. Illetve abból a szempontból is fontos, hogy a civil szervezetek mit tudnak tenni, hogyan tudják segíteni az önkormányzatokat vagy a kormányt. 

Vizes helygazdálkodás 

Balogh Péter, nagykörűi geográfus-gazdálkodó a Vízválasztók Egyesülettől a tájhasználat vaskos témájába kezdett bele (előadása pdf-ben itt). Balogh különböző összefüggésekről beszélt a vízgazdálkodás kiegyensúlyozása tekintetében. Mivel a tájban tud lenni a víz, az ember pedig a tájhasználattal alakítja azt, ezért a megoldás, hogy területi vízborításokat kell létrehozni. A megoldás szerinte a vízhez igazított mezőgazdaság úgy, hogy a területben kell helyet találni a víznek. A tájgazdálkodással kapcsolatos szlogenje, hogy “a helyes vízgazdálkodás a vizes helygazdálkodás”. A jelenlegi rendszeren belül viszont nincs jó megoldás, ahhoz meg kell változtatni a rendszert, mármint az ember és a természet viszonyát. Az embernek ugyanaz a célja, mint a természetnek, az élet fenntartása, viszont a természet magasabb rendű az embernél, ezért az embernek kell alkalmazkodnia.

Balogh szerint Magyarországon lenne hely a tájban a víznek, ha a szántóföldi művelés nem foglalná el azt.Ezen támogatási rendszerekkel, szabályzással könnyen lehetne változtatni. 

Magyar Linda a Fertő tó Barátai Egyesület “A Fertő tó ellenálló képességének javítása egy változó klímában” című Best belt projektjének koordinátoraként elmondta, hogy a tájléptékű projektben azt vizsgálják, a tó vízszintjét állandósítása milyen hatásokkal járna. A Fertő tó vízrajzának történelmi változásairól szóló rész már elkészült, a tó tájhasználattal összefüggő vízrajzi változásokkal foglalkozó rész pedig most készül.      

Ezután arról folyt beszélgetés Horányi Tibor moderálásával, hogy emberi beavatkozás nélkül rendbe lehet-e tenni a víztesteket. A Fertő tónál ez azért bonyolult kérdés, mert a tó a történelem során sokszor kiszáradt, volt, hogy évekre, hiszen ez egy sztyepp tó, szikes tó, ezért a kiszáradás itt ökológiai szempontból elfogadható. A természetvédők azt támogatják, hogy ne legyen a tó vízszintje szabályozható. Magyar Linda szerint az is kérdés, hogy ha a klímaváltozás hatásai miatt mondjuk tíz évre kiszáradna a tó, akkor a Fertő táj elveszítené a Fertő táj jellegét. A folyókból való vízpótlás ökológiailag kockázatos, ellenben ha a környék tájhasználatát változtatnák meg, ha nem a szántóföldek foglalnák el a terület nagy részét, akkor akár a Fertő tó vízszintje is javulhatna.  

Körbeépítés vs civilek

A következő szekcióban a természetpusztító beruházások, beépítések ellen küzdő civilek mutatták be küzdelmüket egy-egy példán keresztül. A Sukorói Összhangtól Krix Anita és Hodosi Péter az Alba Natura Civil Alapítvánnyal közös akciót mutatta be, amiben petícióval, tüntetéssel (június 9. 16 óra Velencei-félsziget), lakossági tájékoztatással próbálják elérni, hogy egy még természetes állapotában megmaradt partszakaszt állandó bulihelyszínné alakítsanak át. A Balaton körüli beépítések témáját a Zamárdi Értékmentő Egyesület és a Kék Ernyő szervezet képviseletében Zsilinszky Sándor képviselte. Beszámolt arról, hogy a hosszas társadalmi egyeztetés mellett alakított BATÉK (Balaton vízparti területeire vonatkozó építésügyi keretszabályozás) új változata rosszabb lett az eredetinél, mert amúgy sem volt elég szigorú, de újabb enyhítések kerültek bele. Az egyesület véleményezéséről itt olvashatnak bővebben. Mivel a két nagy tó körüli problémák nagyon hasonlóak, a két előadás után hosszasan beszéltek a jelenlévők ezekről a gondokról és a lehetséges megoldásokról. 

Vizet a tájba

A vizek védelmében is kulcsfontosságú természethelyreállítási jogszabályról a következő előadó, Dr Koncz Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója tartott előadást. A közelmúltban a Másfélfok oldalon megjelent népszerű szakcikk szerzője a konferencián arról beszélt, hogyan lehet visszaadni a vizet a tájnak, és miért fontos ezt megtenni. Koncz szerint legjobb, ha a víz a talajban van, akkor tudják a növények hasznosítani. A 2024 augusztus 18-án hatályba lépett természet-helyreállítási rendelet alapján nemzeti helyreállítási tervet kell készíteni, ami célokat határoz meg az egyes élőhelytípusok helyreállítására, ki kell jelölni a helyreállításra szánt területeket, és részletes monitoring rendszert kell kiépíteni. Kötelező célként 2030-ig a rossz állapotban lévő élőhelytípusok 30%-ának helyreállítását, 25 000 km folyó szabad folyásának biztosítását kell elérni. A víztesteknek csak 11%-a felel meg a jó ökológiai állapotnak, a szikes tavak, a lápok és a holtmedrek csak kis számban maradtak fenn. A szikesek egyedülállóak Európában, hazánkban kiemelt jelentőségű a megőrzésük, helyreállításuk.

A rendelet miatt pedig komoly fókusz kerülhet ezekre. Koncz Péter arról beszélt, milyen fontos, hogy a különböző ágazatok kommunikáljanak egymással, tisztázzák a definíciókat, és behozzák a vízmegtartási szemléletet a köztudatba, így lehet majd elérni, hogy érdeke legyen mindenkinek a tájban a vizet bent tartani. A munkához a kutató szerint nagyon jól használható a NÖSZTÉP nevű ökológiai térkép, aminek elkészítésén ő is dolgozott. 

Réder Ferenc fejlesztéspolitikai szaktanácsadó, aki több vizes témájú mozgalmat segít szaktudásával, és többek közt a Patakrevitalizáció Facebook-oldal készítője is, civil szakértőként adott elő a kisvízfolyások helyreállításáról. A vízfolyások helyreállítása az USA-ban már a 80-as években elindult, mert ők már hamarabb tönkretették őket. A szakértő szerint minden országnak, területnek megvan a maga problémája, és mindenhol nagyon nagyok a problémák. A klímaváltozás a problémáknak viszont csak egy szelete, a másik szelete a tájhasználat, a harmadik pedig a vízhasználat. Mivel Tata volt a helyszín, az előadónak ebből egyből adódott is egy szemléletes példa: vendéglátóinktól megtudta, hogy Tatán a csapból ásványvíz folyik, és erről az jutott eszébe, hogy ugyanezt a jó vizet hatalmas csővezetékekkel a komáromi ipari park akkumulátorgyárába szállítják innen. Ahelyett, hogy ott a Dunából vennék a vizet. Ebből láthatjuk, hogyan tud probléma lenni a vízhasználat.   

A helyreállítás költségeiről is tudott szemléletes példát hozni: egy hétéves EU-s ciklusban 40 milliárd forintot fordítanak a nemzeti parkokban táj helyreállításra, 400 milliárdot vízügyi projektekre és 4000 milliárdot kap az agrárium. Ha a vízügy 10%-át megkapná a helyreállítás, akkor már dupláznák annak a keretét, ha az agrárium 10%-át is helyreállításra fordítanák, akkor már meg is tízszereződne a keret. Réder szerint a társadalomnak kell összefogni, és megmondani, hogy a köz vagyonát, a közpénzt milyen irányban szándékozik elkölteni.

Emlékezetes mondatát, hogy “az első faj, amelyik egy helyreállított vízfolyásban megjelenik, az mindig az ember” több képes példával is szemléltette a világ minden tájáról. Réder szerint katasztrofális, borzasztó az az állapot, amiben most vagyunk, a saját elmúlt 50 éve alapján annyi élőhelyet tönkretett az ember (pl balatoni nádas 90%-át az ember tette tönkre). Beszélt a partvédművek ökológiai eltávolításának fontosságáról (ecological remove), amire egyébként Tatán a szomszédban láthattunk előremutató példákat, ez ritka és pozitív érték. “Nincs mese, a szürke, egyenes partvédműveket el kell bontani, helyre kell állítani, növényzet nélkül semmit nem ér egy vizes ökológiai rendszer” – jelentette ki Réder Ferenc. Fontos még azt is eldönteni, hogy mit akarnak egy fejlesztéssel támogatni: a gyors áthaladást vagy a helyi életet. A vízfolyások nem megfelelő kezelését (pl: patakok medrének lebetonozása) a szakember a támogatáspolitika visszaütéseként látja: a települések forráshiányban vannak, és ha valahol azt mondják, kapnak 300 milliót csapadékelvezető rendszer létesítésére, akkor a település nem fogja azt mondani, hogy köszöni nem kéri, hanem körbenéz, van-e olyan patakja, ami még nincs lebetonozva.

Társadalmi nyomásgyakorlás az erdőkért

Az erdeink és vizeink részben Dr Bükki Tamás, nem erdész végzettségű civil és Fidlóczky József erdész a tavaly óta működő, de nagyon aktív Erdőszeret Szövetség együttműködését mutatta be, akiket sokan a tavalyi petíciójuk kapcsán ismerhetnek. A közösség számára amikor kiderült, hogy a magyarországi erdőstratégia egyáltalán nem teljesül, és ezt jelezték a minisztériumnak, de semmilyen reakciót nem kaptak, akkor kezdtek gondolkodni, mit tudnának tenni az egyre szaporodó erdőirtásokkal szemben. Maguk köré gyűjtötték azokat az embereket, akik egy aláírásnál többet is akarnak tenni az erdők érdekében, és létrejött egy 250 fős aktívabb bázisuk, és 30-50 még aktívabb tag, akikkel egy profi szerkesztőséget is felépítettek (Nagy Réka, Ökoanyu segítségével, grafikusokkal, szövegírókkal). Szakértőktől tanulják, hogyan lehetne máshogy csinálni az erdőgazdálkodást vagy akár az erdők és vizek kapcsolatát, hogy hogyan válhatnának élhetővé a következő évtizedek. Az egyik ilyen szakértőként került a közelükbe Fidlóczky József erdész, aki mögött elképesztő tudás és szakmai életút áll. 1972-ben kezdett el dolgozni erdészként, dolgozott Laoszban, és fásított sivatagot, majd átnyergelt a természetvédelemre. Nyolc évig volt a Magyar Madártani Egyesületet igazgatója, legutóbb pedig Life4Oak projekteket koordinált. Szerinte a helyzet csak akkor fog változni, ha a társadalom meg fogja mondani azt, hogy mit akar azzal a tulajdonnal, ami az övé. A magyar erdők nagy része nem is igazán erdő, hanem egykorú, elegyetlen állomány, amikre leginkább faanyagként tekintenek. Annak ellenére, hogy mekkora erdőgazdálkodás folyik, ennek az ágazatnak a GDP-hez való hozzájárulása 0,02%, tehát ez nem egy gazdasági tényező, az ezzel járó pusztítással nincs arányban. Az erdő egy komoly életközösség, aminek rendkívül fontos szerepe van a vízvisszatartásban, a klímaváltozás ellensúlyozásában, az oxigéntermelésben, és még sorolhatnánk. Ebben a szekcióban Kun Zoltán, az NTVÉSZ elnöke a tévesen megújuló energiaként bélyegzett fahasználat ellen emelt szót, hogy mennyire ésszerűtlen az élő erdőből kivágni, és hőerőművekbe szállítani a fákat.  

Akkumulátor ipar mint nagy vízfelhasználó

Az utolsó szekcióban Töplerné Szaszkó Andrea, a GödÉrt Egyesület és az Akárteis (Akkumulátor-károsult Települések Igazáért Szövetség) ernyőszervezet színeiben a hazai akkumulátorgyártás terjedése miatt megélt tapasztalatairól számolt be. Tervezett debreceni beszélgetőpartnere nem tudott részt venni a konferencián, ezért az ácsi gyár ügyében érintett Kun Zoltánnal beszéltek az akkumulátorgyátás környezeti hatásairól: zaj, szennyezések, élőhelyek megszüntetése, közlekedési hatások, társadalmi igazságtalanság, és arról, mit tudnak tenni az ilyen gyárak közelében lakó civilek. Töplerné Szaszkó Andrea a korlátlanul bővülő, mindenféle szabályokat büntetlenül áthágó gödi akkumulátorgyár történetét a gödi civilek szemszögéből elmesélve nem túl fényes jövőkép rajzolódott ki, tekintve hogy már hány helyen épülnek itthon gigagyárak. Épp ezért alakították meg az Akárteis mozgalmat, mert már rég nem Göd az egyetlen kárvallottja ennek az elszabadult iparágnak. Kun Zoltán az ácsiak peréről számolt be, amiben megtámadták a hatalmas gyár környezetvédelmi engedélyét.   

Az előadások és az előadókkal készített interjúk nemsokára felkerülnek a Nagy Tavak Youtube-csatornájára, kísérjék figyelemmel. 

A helyszíni hangosítást a Vértesnet biztosította.

A konferencia az EU Green Week partner eseménye volt.