Az EU szén-dioxid kivonási javaslata (CRCF) jelenlegi formájában fokozhatja az erdei ökoszisztémákra nehezedő nyomást és állapotuk romlását eredményezheti!

Az EU klíma vállalásának része a tájhasználati szektorban történő szén tárolás és megkötés is. Ehhez kapcsolódik a szén-dioxid eltávolításról és gazdálkodásról szóló rendelet (Carbon Removal and Carbon Farming Regulation, CRCF). Ezzel kapcsolatban kezdődött a múlt héten EU-s társadalmi konzultáció, amelynek keretében szeptember 22-ig várja a bizottság az észrevételeket két jogszabály tervezettel kapcsolatban.

Nagyon komoly ügyről van szó, ami jelentősen befolyásolhatja az erdők helyzetét az EU-n belül, ezért nagyon fontos lenne, hogy mindenki akinek számít az erdei ökoszisztémák védelme vegyen részt a konzultációban. Sajnos a bizottság jelenlegi javaslatai nem felelnek meg a céloknak. A javasolt módszerek alapján tanúsított tevékenységek ahelyett, hogy hozzájárulnának az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátás csökkentéséhez, inkább növelik azok kibocsátását.

Az úgynevezett BioCCS (bioenergia és szén megfogás-tárolás) és a bioszén nem közvetlenül a légkörből, hanem a bioszférából távolítja el a CO2-t, és csupán egy másik tárolási formába (talajba vagy geológiai tárolóba) helyezi azt át, anélkül, hogy ténylegesen csökkentené a légköri CO2-szintet. A két módszer támogatása miatt fennáll a veszélye, hogy nő a kereslet az elsődleges erdei biomassza iránt, ami fokozódó fakitermelést eredményez. Ez az EU-n belül amúgy is rossz állapotban lévő erdei ökoszisztémák természetességének további csökkenéséhez vezethet.

Az EU megújulóenergia-irányelvének (RED) biomassza-fenntarthatósági kritériumaira támaszkodni annak elkerülése érdekében, hogy a szén-dioxid-eltávolítási projektek ne vezessenek fokozott fakitermeléshez, valószínűleg nem fog működni. Ezek a kritériumok politikai kompromisszumok, amelyek nem tudták azt sem biztosítani, hogy a bioenergia használattal csökkentsék a szén-dioxid kibocsátást a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest (még akkor sem, ha azok helyett használják őket). Sőt a reményekkel ellentétben fokozódó fakitermelést eredményeztek. Ha az ilyen szabályok alapján tanúsított „állandó eltávolítási krediteket” használnák a kibocsátások kompenzálására, azok nem ellensúlyoznák ezeket a kibocsátásokat, hanem még több ÜHG-t juttatnának a légkörbe.

A BioCCS rossz hatásfokú, drága, és elvonja a rendelkezésre álló szűkös pénzügyi erőforrásokat. Számos kutató, köztük az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC, 2020) és az Európai Tudományos Akadémiák Tanácsadó Testülete (EASAC, 2024) figyelmeztetett arra, hogy az erdőkből származó fa elégetése évtizedekig, sőt évszázadokig is növelheti a kibocsátást, összehasonlítva a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával azonos mennyiségű hő és energia előállításával (ez nem azt jelenti, hogy a fosszilis tűzelőanyagok további használata támogatandó!). Ennek több oka is van:

• a fák újra növekedéséhez hosszú időre van szükség,
• a kitermelés, a szállítás és a gyártás során nagy mennyiségű szén-dioxid veszik el,
• a biomassza égetés hatékonysága alacsonyabb a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest.

Fentiekre tekintettel úgy gondoljuk, hogy hatalmas gazdasági és környezeti előnyök érhetők el egy olyan stratégiával, amely magában foglalja az ipari méretű erdei biomassza bioenergiaként történő felhasználására fordított állami támogatások megszüntetésével. Ezeket a megtakarításokat aztán át lehet csoportosítani, hogy ösztönözzék az éghajlatváltozás kezelésének alternatív eszközeihez kapcsolódó társfinanszírozást:

• valódi megújuló energiaforrások energiatárolással (szél, nap, geotermikus energia, hőszivattyúk);
• az energiaigény csökkentése (szigetelés, újrahasznosítás, üzemanyag-hatékonyság);
• a szén-dioxid-elnyelő ökoszisztémák megőrzésébe és helyreállításába történő befektetések.

Fontos lenne, hogy a fentiekre tekintettel minél többen vegyenek részt a CRCF témában indított EU-s konzultációban. Minden válasznak egyedinek kell lennie, és már az is elegendő, ha valaki azt írja: az elsődleges erdei biomassza égetésének támogatását szüntessék meg, és az így felszabaduló pénzügyi eszközöket a erdők állapotának javítására költsék a tagállamok, köztük Magyarország is.

Bővebb információ a témáról elérhető a több mint 40 civil szervezet által aláírt állásfoglalásban, illetve a Partnership for Policy Integrity nemzetközi kampány oldalán itt.