Május elején már aszályhelyzet van az egész ország területén. A tavaszi csapadék jóval a szokásos mennyiség alatt alakult. A helyzet olyan nyilvánvalóan válságos, hogy a hamarosan megalakuló új kormány illetékes miniszterét már felkérték egy “azonnali rövid- és középtávú vízügyi cselekvési és kommunikációs terv összeállítására”.
Aki járja az erdőket az látja, hogy a legtöbb erdőben szemmel látható a szárazság. Ez ellen muszáj védekezni, ezért a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége azt javasolja, hogy a 2026-os naptári évre erdőgazdálkodási (favágási) moratóriumot hirdessenek az országos jelentőségű védett erdőkre.
Négy indokunk van a moratórium elrendelésére:
1. Nem csak talaj, hanem légköri aszály is van jelenleg hazánkban. Az erdőgazdálkodás valamennyi formája számottevően hozzájárul a mezoklíma szárazodásához, valamint a természetes vízvisszatartás akadályozásához: vágásterületek és feltáró utak csatornaként vezetik el a csapadékvizet
2. Jogszabályi ellentmondás van a Természetvédelmi törvény és az Erdőtörvény között, hiszen a természetvédelmi elsődleges rendeltetés mellett megengedi a végvágást is. Emellett véleményünk szerint alkotmányossági aggályok is felmerülnek a visszalépés tilalma miatt, hiszen az elmúlt 16 évben valamennyi országos jelentőségű védett területen jelentős visszalépés történt a védelem hatékonyságában
3. A fehérhátú fakopáncs védelméhez kapcsolódó korlátozások még mindig nem születtek meg. Tudomásunk szerint az Egererdő és Északerdő szeptemberig állítólag “önmérsékletet gyakorol”, utána viszont elkezdődnek a fakitermelések
4. A moratóriumnak negatív gazdasági hatása csekély, hiszen az erdőgazdálkodás nemzetgazdasági szerepe elhanyagolható, viszont az intézkedés szimbolikus jelentőségű lenne és megmutatná, hogy az újonnan felálló kormány valóban tenni akar a klímaváltozás hatásainak csökkentése érdekében.
