A tavak és vizes élőhelyek helyreállítása prioritás

A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége támogatja azt az állásfoglalást, amit az European Living Lakes Association (ELLA) adott ki az európai vizes élőhelyek mielőbbi helyreállításának fontosságáról. Az ELLA határozottan ösztönzi az Európai Parlament tagjait, hogy július 12-én délben szavazzák meg a Nature Restoration Law (természethelyreállítási jogszabály) elfogadását, mert ez egy nagy lehetőség a helyreállítás elkezdésére, a klímaváltozás hatásainak mérséklésére.

Az ELLA állásfoglalása a természethelyreállítási törvényjavaslathoz:

“Európai Parlament tagjaihoz fordulunk mert egy erős természetvédelmi helyreállítási törvényt kérünk. Olyan helyreállítási intézkedéseket, amik együttesen lefedik az összes helyreállításra szoruló ökoszisztémát 2050-ig. Egy olyan erős jogszabály kell, ami helyreállítja a leromlott állapotú vizes élőhelyeket, megfordítja a beporzók számának visszaszorulását, és javítja az agrár- és erdei ökoszisztémák biológiai sokféleségét. Ez a törvény kulcsfontosságú az egészséges vizes élőhelyek megóvásához, ami elengedhetetlen az Európai Zöld Megállapodásban vállalt európai és a nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítéséhez az EU 2030-ig szóló biodiverzitási stratégiájában, a Párizsi Egyezményben és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ egyezményben foglaltak szerint.

Minden szereplőnek jelentősen fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a mérsékelten rossz vagy rossz ökológiai állapotú tavak, vizes élőhelyek és egyéb vizes élőhelyek sikeresen helyreállíthatók legyenek. Azonnal és hatékonyabban kell kezelni az olyan kihívásokat, mint az eutrofizáció, a savasodás, a szennyezés, a vízkivétel, valamint a hidrológiai és morfológiai változások.

Sürgősen szükségünk van konkrét, jogilag kötelező érvényű célokra és kötelezettségekre a természet helyreállítására a vízellátás biztosítása és az EU Green Deal céljainak elérése érdekében. Ezért üdvözöljük, hogy az EU Tanácsa megállapodott a természet helyreállításáról szóló törvényjavaslatról. Határozottan arra ösztönözzük az EU parlamentjét, hogy július 12-én szavazza meg az EU természetvédelmi törvényét!

Az európai tavak és vizes élőhelyek helyzete

A lápok és vizes élőhelyek elvesztése Európában jelentős környezeti problémát jelent, ami nagy hatással van az ökoszisztémákra, a biodiverzitásra, a vízkészletekre és az emberi jólétre. Az évek során Európában számos láprét és vizes élőhely elpusztult különböző tényezők, többek között a városiasodás, az ipari mezőgazdaság, a vízelvezetés, a szennyezés és újabban az éghajlatváltozás miatt. Az EU tagállamaiban az elmúlt 300 évben a vizes élőhelyek nagy része elveszett (ebben Magyarország dobogós helyezett 84%-kal Írország után, ahol ezen élőhyelek 90%-a tűnt el).

Az 1990 és 2000 között más területhasználatra átalakított vizes élőhelyek 2%-a mesterséges (pl. városi terület), 7%-a mezőgazdasági, 12%-a víztest, 79%-a pedig erdő és természetközeli terület lett (EEA, 2009). Az EU Élőhelyvédelmi Irányelve sajnos nem vezetett e tendencia megváltoztatásához. A vizes élőhelyeket az EU-tagállamokban még mindig túlhasznosítják és átalakítják.

Az EU-ban a víztestek kevesebb mint 50%-a van jó ökológiai állapotban. A legutóbbi három értékelés, amit 2009-ben, 2015-ben és 2021-ben az összes uniós tagállam végzett nem mutatott elegendő javulást ahhoz, hogy teljesüljön a vízügyi keretirányelvben előírt cél: az összes uniós víztest jó ökológiai állapotának elérése. A cél elérését kitolták 2027-ig, de nagy kihívás lesz, mivel az eddig végrehajtott intézkedéseknek nincs kellő pozitív hatásuk.

Az európai tavak és vizes élőhelyek pusztulásának főbb szempontjai:

• Élőhelyvesztés és a biológiai sokféleség csökkenése: A lápok és vizes élőhelyek a Föld legváltozatosabb ökoszisztémái közé tartoznak, amelyekben számos növény- és állatfaj él. Ahogy ezek az élőhelyek elvesznek vagy degradálódnak, úgy csökken a biológiai sokféleség. A tavak és vizes élőhelyek elvesztése egyedi és különleges fajok eltűnéséhez vezet, beleértve az endemikus és vándorló fajokat is, ami megbontja az ökológiai egyensúlyt és csökkenti az ökoszisztéma általános ellenállóképességét. A biológiai sokféleség csökkenésének súlyos következményei vannak a mezőgazdaságra (pl. a beporzás csökkenésével), de más gazdasági szereplőkre is az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt negatív hatás miatt.
• Vízmennyiség és vízminőségi kérdések: A lápok és vizes élőhelyek további csökenése az ezen területek biológiai sokféleségének elvesztéséhez vezet. A nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, mint például a műtrágyák és növényvédő szerek túlzott használata vízszennyezéshez és ezen keresztül az ökoszisztémák további romlásához vezethet. A vizes élőhelyek hiánya döntő szerepet játszanak a vízmennyiség és -minőség szabályozásában, valamint a mezőgazdasági öntözésben és a talajvíz helyreállításában. Természetes víztározóként működnek, száraz és nedves időszakokban vizet tárolnak és engednek ki. Ezen ökoszisztémák elvesztése már ma is hozzájárul a vízhiányhoz bizonyos régiókban, máshol pedig súlyosbítja az árvizeket. A vizes élőhelyek hiánya továbbá a víz szűrésének, tisztításának és tápanyagkörforgásának csökkenését eredményezheti, ami a vízminőség romlásához, a talajvízszint süllyedéséhez, az ivóvíz elérhetőségének csökkenéséhez és más fontos ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztéséhez vezet.
• Az éghajlatváltozás hatásai: Az emelkedő hőmérséklet, a megváltozott csapadékviszonyok és a tengerszint emelkedése hatással van a vizes élőhelyek hidrológiájára és ökológiai dinamikájára. Az éghajlatváltozás hatásai, mint például az aszályok, a tűzek és a szélsőséges időjárási események növekedése tovább gyorsíthatják ezen ökoszisztémák pusztulását, degradációját. A vizes élőhelyek elpusztítása emellett felszabadítja a tárolt szén-dioxidot, ami hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, és súlyosbítja az éghajlatváltozást.
• Mezőgazdasági területek terjeszkedése és vízelvezetés: A mezőgazdasági művelés terjeszkedése a vizes élőhelyek lecsapolásához és átalakításához vezetett. A lecsapolás megzavarja a vizes élőhelyek természetes hidrológiai rendszerét, nagy hatással van a táj vízmegtartó képességére, vízhiányhoz és aszályokhoz vezet számos uniós országban.
• Urbanizáció (ideértve az ipari területek növekedését is) és infrastruktúrafejlesztések: A gyors urbanizáció és az infrastruktúrafejlesztés a tavak és vizes élőhelyek elvesztését eredményezte a földterületek átalakítása és fragmentációja (szétdarabolása) révén. A városok terjeszkedése az utak, épületek és gátak révén behatol ezekbe az ökoszisztémákba, megváltoztatja azok természetes működését és kapcsolatait. A fragmentáció megszakítja a vándorlási útvonalakat, és elszigeteli az állatpopulációkat, ami a genetikai sokféleség csökkenéséhez, a környezeti változásokkal és a kihalási folyamatokkal szembeni fokozott sebezhetőséghez vezet.
• Szennyezés és hulladékok: A tavak és vizes élőhelyek különböző forrásokból származó szennyezésnek vannak kitéve, beleértve az ipari tevékenységeket, a mezőgazdaságot és a városi szennyvízelvezetést. A tápanyagok kimosódása (például a műtrágyákból származó túlzott nitrogén és foszfor) eutrofizációhoz, a víztestekben a nagymértékű algavirágzáshoz és oxigénhiányhoz vezethet. A kémiai szennyező anyagok (beleértve a nehézfémeket és a peszticideket) felhalmozódhatnak ezekben az ökoszisztémákban, veszélyt jelentve a vízi szervezetekre és az emberre.

Az európai tavak és vizes élőhelyek jelentősége a gazdasági fejlődés szempontjából:

A vizes élőhelyek helyreállítása szükséges a beruházások és az élelmezésbiztonság javításához, valamint az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez és a klímaalkalmazkodáshoz. A tagállamok a közösen elfogadott, mérsékelt helyreállítási célkitűzéseken belül bizonyos fokú szabadsággal rendelkezhetnek majd. Ugyanakkor hangsúlyos feladat, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy a vizes élőhelyek állapotromlása uniós szinten és azon túl is megálljon. Az üzleti szektorban egyre inkább tudatosul a biológiai sokféleség és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások mint a gazdasági tevékenységek alapjának fontossága, valamint a negatív hatások csökkentésére irányuló kompromisszum. Európa több mint 100 legnagyobb élelmiszeripari, pénzügyi és energiaipari vállalkozása támogatja az EU természetvédelmi törvényét.

A természet helyreállítása nem egy újabb nehézség a termelők, a mezőgazdálkodók vagy a megújuló energiaforrások használata számára – ahogyan azt egyes politikai pártok állítják. Ellenkezőleg: az EU természet helyreállítási jogszabálya a talajminőség javítása, a vízkörforgás helyreállítása, a beporzók helyzetének javítása és a biológiai sokféleség növelése révén előnyökkel jár a gazdálkodók és a környezetünk számára.

A jó minőségű vizes élőhelyek és gyepterületek óriási potenciállal rendelkeznek az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentésére, mivel szén-dioxid-nyelőként működnek. A vízkörforgás és a vízminőség javítása, valamint az árvizek és a vízhiány megelőzése révén a biológiai sokféleségben gazdagabb élőhelyeket is létrehozhatnak. A vizes élőhelyek helyreállítása a növekvő klíma vészhelyzetekkel (villámárvizek, aszályok, esőzések stb.) szemben ellenállóbb körülményeket teremt, ami a társadalom összességének érdeke.

Az ELLA tagszervezetei, valamint a Nemzetközi Élő Tavak Hálózat tagjai nyitottak arra, hogy megvitassák kéréseinket, és hozzájáruljanak a végleges uniós természetvédelmi törvény kidolgozásához.”

Aláírták az ELLA e.V., az Európai Élőlények Szövetségének tagszervezetei:

• Balatoni Fejlesztési Tanács, Magyarország
• Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége, Magyarország
• Globális Természetvédelmi Alap, Németország
• Fundación GlobaI Nature, Spanyolország
• Lake Constance Alapítvány, Németország
• Német Környezetvédelmi Akció, Németország
• Peipsi Center for Transboundary Cooperation, Észtország
• Ökológiai Társaság ETNA, Lengyelország